Viharos idõk – A Hatvany család legendás öröksége

Leírás

Hatvany Helga könyve megrázó tanúbizonyság a viharos 20. századról egy család történetén keresztül, és izgalmas memoár arisztokrata gyökerekrõl, apai örökségrõl és a szeretet erejérõl.
Deutsch Ábrahám aradi vegyesboltjából három generáció alatt egy óriási gabona- és cukoripari nagyvállalkozás fejlõdött ki az Osztrák-Magyar Monarchia idején. A 20. század elején bárói rangra emelt Hatvany-Deutsch család tagjai fényûzõ palotákban éltek, mûtárgyakkal körülvéve. Haladó politikusokként, tehetséges festõkként, írókként, és legendás hírû, többek között Ady Endrét, József Attilát támogató mecénásokként vonultak be a történelembe.
Az 1938-as zsidótörvények érvénybelépése után azonban a család több tagja az emigrációt választotta, és Amerika vagy Nyugat-Európa felé menekült. A Magyarországon maradt Hatvanykra nehéz sors, bujkálás, üldözés és nem egyszer halál várt.
A szerzõ édesapja, Hatvany József, aki Cambridge-i tanulmányai után 1947-ben hazatért egy szebb, új világ építésének reményében, hamarosan egy rémálom közepében találta magát, és 1952-ben, a Rákosi-korszak legsötétebb idõszakában koholt vádak alapján börtönbe zárták. A szabadulását követõ évtizedekben nemzetközi hírnévre tett szert a számítógépes tervezés és gyártás egyik kiemelkedõ úttörõjeként. Legfontosabb hagyatéka mégsem a szakmai elismerésekkel és kitüntetésekkel mérhetõ, hanem azzal, ahogy az õt körülvevõ emberek életét formálta, és ahogy ember tudott maradni minden körülmények között.

"A Viharos idõk párját ritkító, gyönyörû bepillantás a magyarországi zsidó arisztokraták életébe, egyben egy gyermek szeretetének tükre zseniális, ugyanakkor ellentmondásos apja iránt. Hatvany Helga könyve sós ízzel kezdõdik és sósan is végzõdik, de a lapok között sok minden van, ami egyszerre édes és keserû. Aprólékosan és alaposan kutatott; régi barátokat, kollégákat keresett fel, hivatalos dokumentumakat és személyes iratokat, leveleket nézett át, hogy kitöltse saját történetének hiányzó darabkáit. Az eredmény egy mélyen õszinte, gyakran tragikus, máskor vicces, ám mindenekelõtt végtelenül inspiráló emlékirat lett."
Nick Thorpe