Sissi 2. – A birodalom úrnõje
Bécsben, a császári palota termeiben szól a keringõ és patakzik a pezsgõ, de a csillogó díszletek mögött versengés és gyilkos intrika dúl. Sissit, Ferenc József feleségét, népe "tündérkirálynõjét" fojtogatja a szigorú udvari etikett és a kihûlt házasság feszültsége, s nyugtalansága egyre nõ. A szabadságra vágyó asszony gödöllõi birtokán talál nyugalmat. Itt lovagol szeretett paripáin, itt élvezi az anyaság örömeit imádott kislánya, Valéria révén – és itt fogadja a magyar államférfi, Andrássy gróf látogatásait, a férfiét, akit évek óta teljes szívébõl szeret. Az idillinek azonban tragikus hír vet véget: kisfia, Rudolf érdekében azonnal vissza kell térnie a fõvárosba, a pletykálkodás, irigység és bánat világába.
Szerelem és veszteség, odaadás és ellenszegülés – Sissi ellentmondásos vágyak közt hányódik: együtt tartsa a családját, vagy elmeneküljön fullasztó házassága és a történelem viharai, a nagy birodalmak összeomlásának baljós elõjelei elõl? A császárné végül kiköveteli helyét a trónon férje oldalán, elnyeri népe és a világ szeretetét, és megmenti a birodalmat. De vajon meg tudja-e menteni önmagát?
És egyszer csak ott van; olyan, amilyennek mondják: nem evilági szépség… Vonul lefelé az elegáns hotel, a Beau Rivage lépcsõjén, fogja az ernyõt, kora õszi ragyogó napfény árasztja el a sugárutat. Tömeg gyûlik köré, amikor rájönnek, hogy a császárnét látják.
– Itt jön!
– Erzsébet császárné!
– Sissi!
Megy a rakparton a sétány és a várakozó gõzhajó felé, egyetlen nõi kísérõje szaporán szedi a lábát mellette, hogy lépést tartson vele. Megjelenése elárulja, hogy nem közember: gyöngyházszínû bõre, királynõi alakja a szûk és magas nyakú kiskabátban, hosszú fekete szoknyája, fekete kalapja dús gesztenyebarna haján. A haja – olyan híres, hogy még a férfi is olvasott róla – sötét és hullámos, apró ezüstök csillognak benne. A férfi végignéz toprongyos önmagán, rosszallóan szemléli a kosz félholdjait a körme alatt, a szakadásokat viseltes nadrágján.
Közelrõl bámulja az asszony arcát, látja, ahogy pislog, ijedten, mint az üldözött állat. Hiszen az is, természetesen: üldözött. Nemcsak õ üldözi, hanem mindenki. Õ, akárcsak a férfi, menekül…
Mögé lép, a vére dübörög, testében a fölismerés és lelkesültség mámorító elegye vágtat. Néhány száz méterre ott a gõzös, egy közeli dokkban, fekete füstöt pöfög a kék égre. A férfi a zsebébe nyúl, ujjai kitapintják a pengét…
4 499 Ft
2 készleten
Leírás
Bécsben, a császári palota termeiben szól a keringõ és patakzik a pezsgõ, de a csillogó díszletek mögött versengés és gyilkos intrika dúl. Sissit, Ferenc József feleségét, népe "tündérkirálynõjét" fojtogatja a szigorú udvari etikett és a kihûlt házasság feszültsége, s nyugtalansága egyre nõ. A szabadságra vágyó asszony gödöllõi birtokán talál nyugalmat. Itt lovagol szeretett paripáin, itt élvezi az anyaság örömeit imádott kislánya, Valéria révén – és itt fogadja a magyar államférfi, Andrássy gróf látogatásait, a férfiét, akit évek óta teljes szívébõl szeret. Az idillinek azonban tragikus hír vet véget: kisfia, Rudolf érdekében azonnal vissza kell térnie a fõvárosba, a pletykálkodás, irigység és bánat világába.
Szerelem és veszteség, odaadás és ellenszegülés – Sissi ellentmondásos vágyak közt hányódik: együtt tartsa a családját, vagy elmeneküljön fullasztó házassága és a történelem viharai, a nagy birodalmak összeomlásának baljós elõjelei elõl? A császárné végül kiköveteli helyét a trónon férje oldalán, elnyeri népe és a világ szeretetét, és megmenti a birodalmat. De vajon meg tudja-e menteni önmagát?
És egyszer csak ott van; olyan, amilyennek mondják: nem evilági szépség… Vonul lefelé az elegáns hotel, a Beau Rivage lépcsõjén, fogja az ernyõt, kora õszi ragyogó napfény árasztja el a sugárutat. Tömeg gyûlik köré, amikor rájönnek, hogy a császárnét látják.
– Itt jön!
– Erzsébet császárné!
– Sissi!
Megy a rakparton a sétány és a várakozó gõzhajó felé, egyetlen nõi kísérõje szaporán szedi a lábát mellette, hogy lépést tartson vele. Megjelenése elárulja, hogy nem közember: gyöngyházszínû bõre, királynõi alakja a szûk és magas nyakú kiskabátban, hosszú fekete szoknyája, fekete kalapja dús gesztenyebarna haján. A haja – olyan híres, hogy még a férfi is olvasott róla – sötét és hullámos, apró ezüstök csillognak benne. A férfi végignéz toprongyos önmagán, rosszallóan szemléli a kosz félholdjait a körme alatt, a szakadásokat viseltes nadrágján.
Közelrõl bámulja az asszony arcát, látja, ahogy pislog, ijedten, mint az üldözött állat. Hiszen az is, természetesen: üldözött. Nemcsak õ üldözi, hanem mindenki. Õ, akárcsak a férfi, menekül…
Mögé lép, a vére dübörög, testében a fölismerés és lelkesültség mámorító elegye vágtat. Néhány száz méterre ott a gõzös, egy közeli dokkban, fekete füstöt pöfög a kék égre. A férfi a zsebébe nyúl, ujjai kitapintják a pengét…
További információk
Író | |
---|---|
Kiadó | |
Lapszám | |
Kiadás éve |