János vitéz

Leírás

Petõfi Sándor a János vitéz írásakor huszonegy esztendõs volt: néhány évvel túl a késõi gyerekkoron, nemrég még az iskolapadot koptatta. Az ifjúkor végén a férfikor küszöbén már országosan ismert költõként mesealakot formált, mesefigurákat teremtett. Úgy, hogy a szereplõk egy része hús-vér ember, csak éppen csodás események részeseivé válnak. Petõfi a János vitéz születésekor egy újságnál dolgozott mint szerkesztõ, az írásaiból élt. Lakása nem volt, az újság fõszerkesztõje, egyben barátja fogadta be az egyik kicsiny szobába. A mindig mozgékony, estéit inkább társaságban töltõ Petõfi 1844 novemberében nemigen mozdult ki otthonról, ahogy barátja az utókornak megörökítette “jól befûtötte szobáját, pongyolára levetkõzött, rá-rágyújtott hosszúszárú pipájára, s egész füstfelhõt csinált maga körül, s olykor egyet kortyantva a hevítõ piros borból, nyugtalanul járt fel s alá; mint egy oroszlán egy szûk kalitban.” Így, ilyen békés körülmények között íródott a magyar irodalom egyik legszebb költeménye, az alkotó, Petõfi nyugtalansága viszont érthetõ: micsoda alakokat, embereket és állatokat, micsoda tájakat idézett meg lelkébõl. Micsoda világot teremtett fantáziája. Kevesen tudják, hogy a János vitéz két részben készült el. Elõször odáig, hogy a hõs a francia királyi udvarból hazaérkezett a szomorú valóságra. A költõ fölolvasta barátainak, aztán újra nekigyürkõzött az írásnak: János vitézt a “földi megpróbáltatások után a mesék megpróbáltatásai” közé viszi. Néhány hét alatt teljes az egész mû, az irodalmi élet és az olvasók elragadtatására. Ez a gyönyörû elbeszélõ költemény olyan, mintha népmese lenne, csak éppen versben elõadva. A falusi élet rajza, a mesék birodalma vissza-visszaköszön emlékeinkbõl, olvasmányainkból. Petõfi János vitéz és Iluska sorsán keresztül igazságot is szolgáltat. Azt, amit minden sorával, minden mûvével akart a szabadságharc költõje. A magyar nép vágyát is megfogalmazta a költõ. Majd száz évvel késõbb egy másik magyar író, Szerb Antal mondta: “a János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerõseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a mûben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma.”