Délibábok kora – Gróf Andrássy Gyula

Leírás

Andrássy Gyula számûzött, halálra ítélt, emigrációba kényszerült "rebellisbõl" vált a párizsi szalonok kedvencévé, majd Magyarországra történõ visszatérését követõen Deák Ferenc mellett õ lett a kiegyezés egyik megteremtõje, miniszterelnök, ezt követõen közös külügyminiszter.

Ferenczy Ida, az egyszerû, vidéki kisnemes család lánya Erzsébet császárné (késõbb királyné) felolvasónõje és egyben bizalmas barátnõje lett.

E két hihetetlen életút 1851 és 1861 közötti szakaszának bemutatására vállalkozik a regény.

A történet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követõ legsötétebb években kezdõdik. Az országban mindennaposak a letartóztatások, kivégzések, az emberek zsandároktól, kémektõl, besúgóktól rettegnek, ellenállásuk jeleként gyászszalagos kalapot, az aradi tizenháromra utalókarkötõket, a hõsök miniatûr képeit viselik, bár mindez szigorúan tilos; ahol tudják, akadályozzák a rendõrséget, nem fizetnek adót, a tilalom ellenére vágott dohányt szívnak, kényszersorozás elõl szöknek, menekülõ honvédot bújtatnak, titkos összeesküvéseket szerveznek – ezer módja van az ellenállásnak. És közben nem szûnnek meg reménykedni abban, hogy visszatér még Kossuth, új forradalom, új szabadságharc lesz, amelyben Magyarország végre kivívja függetlenségét. Ám ezek a remények sorra meghiúsulnak. Az 1850-es évek idõszaka nem csak az önkény, hanem a délibábok kora is…