A memoár

Leírás

Paris Hilton neve hallatán mindenkinek a dúsgazdag családból származó örökösnõ jut eszébe, aki gyermekkora óta a rivaldafényben éli az életét, partiról partira jár, pezsgõt iszik, hajnalig táncol, és botrányos viselkedésével igyekszik magára vonni a figyelmet. Azonban ha túllépünk a felszínes megítélésen, egy olyan üzletasszony alakja tûnik elénk, aki újszerû ötleteivel felépített egy üzletbirodalmat, saját márkát hozott létre, emellett modellként, influenszerként és DJ-ként dolgozik, valóságshow-kban és különféle mûsorokban lép fel, és még jótékonysági célokra is gyakran áldoz idejébõl és vagyonából.
Paris megkapó õszinteséggel, ugyanakkor humorral és önkritikával tárja elénk mindazt, ami a botrányhõs-Paris életének színfalai mögött játszódott le. Azzal, hogy leírja késõn diagnosztizált figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarának (ADHD) tüneteit, nemcsak saját viselkedését kívánja igazolni, hanem sok hasonló, e "láthatatlan" betegségben szenvedõ embernek és környezetüknek is segítséget nyújt. Paris serdülõkorában még másként viszonyultak a "nehezen kezelhetõ fiatalokhoz", bentlakásos iskolákban, kegyetlen módszerekkel próbálták õket fegyelmezni, melyeknek maga Paris is áldozata volt. Az érzelmi fejlõdést "segítõ" iskolákban elszenvedett megpróbáltatások késõbbi életére is kihatottak, azóta is rémálmok gyötrik. Paris azonban e keserves tapasztalatokat nem önsajnálatként, hanem inkább segítõ szándékkal osztja meg.
A sokkoló élmények ellenére a könyv sztorizós, derûs, "semmit sem bántam meg"-hangulata mindvégig töretlen. Betekinthetünk a sztárok hétköznapjaiba, az üzleti élet, a divatvilág és a szórakoztatóipar kulisszái mögé, megismerhetjük a partiszervezés fortélyait és a végtelen bulizás alapszabályait. Mivel ez utóbbi egy olyan készség, amelyet Paris "egy életen át tartó, lelkes gyakorlás során" fejlesztett ki, érdemes odafigyelnünk szakértõ tanácsaira: "Csajok, legyetek tisztában az értékeitekkel. Nem arról van szó, hogy szerencsések vagytok, ha egy partin részt vehettek; a parti szerencsés, ha ti ott vagytok."
Paris nem azzal a szándékkal ír, hogy mások a hibáiból tanuljanak, hanem azt akarja, hogy az emberek többé ne gyûlöljék magukat az elkövetett hibáik miatt.