A fekete özvegy – Alma Mahler-Werfel élete

Leírás

Európa 20. századi kultúrtörténetének kevés ellentmondásosabb alakja van, mint Alma Mahler-Werfel (1879-1964). Jelentõs mûvészek hosszú sorának volt szerelme és múzsája: festõk, írók, építészek, zeneszerzõk keresték a kegyeit. A korszak három kimagasló szellemének volt a felesége: elsõként a zeneszerzõ Gustav Mahlernek, majd a Bauhaust megalapító Walter Gropiusnak, s végül a világhírû írónak, Franz Werfelnek. Az érte rajongó férfiak csodálták, ahogy saját mûvészi ambícióit feláldozta éppen aktuális társának karrierje érdekében, míg mások õszinte gyûlölettel viseltettek iránta: vakbuzgó és elvtelen törtetõnek tartották.
Hogy valójában ki is volt Alma? Bár magyarul is hozzáférhetõ önéletrajzából – melyben Alma a tények jó részét tudatosan elferdíti – sok minden kiolvasható, a történész Oliver Hilmes munkája az elsõ, amely a maga összetettségében állítja elénk e nem mindennapi személyiséget. Hilmes eddig publikálatlan forrásokra és hatalmas kutatómunkára építve vázolja fel Alma páratlan életútját, s egyúttal a 20. század elsõ felének európai kultúrtörténetérõl, illetve az antiszemitizmus rohamos térnyerésérõl is gazdag leírást nyújt. Hilmes elbeszélése a náci hatalomátvételt követõ számûzetés éveit is tárgyalja, a kor emigráns társadalmának mûködési mechanizmusaiba is bepillantást engedve.
A 2004-ben német nyelven megjelent kötet rendkívül alapos történettudományi munka, amelynek szerzõje ugyanakkor az újságírók eleganciájával forgatja a tollát, és gyakran merít a korszak anekdotáiból is. A fekete özvegy a legkülönbözõbb mûvészeti ágak iránt érdeklõdõ olvasók számára segíthet a régi századelõ szellemi világának megismerésében, miközben a nagypolitika alakulását is képes új fénytörésben, alulnézetbõl bemutatni.