Magányügy

Leírás

A nõ szótlanul feküdt a kórház vaságyán, napok óta nem beszélt.
– Diplomatafeleség volt, Elenának hívják. Rémes állapotban hozták be – súgta meg a nõvér. – Azelõtt bõségben élt, partikra járt, és tessék, ez lett belõle – sóhajtott. – Senki nem tudhatja, mi vár rá…
Pár nappal késõbb a számítógépem elõtt ültem, amikor váratlanul Elena arca jelent meg a monitoromon. Elállt a lélegzetem. Egy profilkép volt, fényes szõrmebundában mosolygott rajta. Fényûzõ partikon készült mosolyalbum, újabb és újabb, múzeumokban és születésnapi torta mögül lõtt szelfik, külföldi utazások során elkapott pillanatfelvételek. Egy teljesen másféle világ vette körül, mint amilyenben én találkoztam vele. Lénának nevezte magát, és nem látszott semmivel fiatalabbnak, mint amilyen pár napja volt, a hajléktalankórházban.
Mi ez az egész?
Valami Hamupipõke-sztoriba csöppentem, és a hõsöm idõnként elszökik a bálba, bolondot csinálva mindenkibõl? Átveri a világot, és titokban nagyestélyis fotókat posztolgat magáról a Facebookon?
Ki ez a nõ, és miért futok én bele folyton képtelen történetekbe, amelyek annyira meseszerûek, hogy ha mástól hallom, azt gyanítom, csak kitalálta?
Sok idõbe telt a nyomozás, mire összeállt a kép, és valamelyest rendet tettem abban a sok szálon futó, bonyolult történetben, amelyet megosztok ebben a könyvben.