Magyar polip 2. – A posztkommunista maffiaállam

Leírás

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, legutóbbi tusványosi beszédében leszámolt a liberális demokráciával. De minek tekinthetõ a helyébe lépõ rendszer, ha nem akarjuk elfogadni a hivatalos ideológia "centrális erõtér" – vagy "Nemzeti Együttmûködés Rendszere" – típusú megnevezéseit? Az ideológiai tanácstalanságban, zûrzavarban a 2013 novemberében megjelent tanulmánykötet, a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam sietett az olvasók segítségére. A mai Magyarország hatalmitársadalmi viszonyait új fogalmi keretben, megvilágító erõvel leíró mû nem véletlenül fogyott el több mint 12 ezer példányban.

Az idén szintén Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztésében megjelenõ második kötet további két tucat tanulmánnyal, az elsõ kötetben nem tárgyalt területek leírásával gazdagítja a magyar polipról, a maffiaállamról alkotott képet. A szerzõk túlnyomó többsége most debütál "polipológusként" – közöttük nemcsak kiváló kutatókat, de egykori pénzügyminisztert, fõvárosi fõügyészt vagy éppen alkotmánybírót is találhatunk: Andor Mihályt, Békesi Lászlót, Bócz Endrét, Dessewffy Tibort, Rajk Lászlót, Ripp Zoltánt, Vörös Imrét. Vagy az ebben a kötetben már hangsúlyosan helyet kapó fiatal generáció tehetséges képviselõit, mint például: Deák Andrást, Jancsics Dávidot, Kácsor Zsoltot, Lakner Zoltánt, Szentpéteri Nagy Richárdot, Trencsényi Balázst vagy éppen Ungváry Krisztiánt.