Az ember tragédiája

Leírás

Madách Imre (1823-1864) miként Az ember tragédiája Ádámja a végsõ kérdésekre kereste a választ: szenvedésekkel és méltánytalanságokkal teli, tartalmas és mégis tékozló életében.Az ember tragédiája kérdései Madách kérdései, amelyek nem érthetõk teljesen a drámaköltõ sorsa, sorsának mélypontjai és magaslatai nélkül. A jogot végzett, mûvészi babérokra is törõ, köznemesi származású ifjú neveltetésének és nyilván habitusának megfelelõen tenni kívánt hazájáért. Ez számára – mint korából és korosztályából annyiaknak – nem kérdés, evidencia volt! A magánéletében megélt megannyi keserûség, csalódás, lelki seb mintha valami szent összeesküvéssel segítette volna, hogy egy tehetséges, a mindenkori jobbért, igazért cselekvõen tenni akaró férfi és írástudó nemzete egyik legnagyobb alkotását létrehozza. Egyéni fájdalma és a haza fájdalma nélkül a magyar irodalom talán legegyetemesebb mûve nem születhetett volna meg. Ádám sorsában önmaga, a magyarság és az emberiség sorsát is megfogalmazta: a csalódások és az újrakezdések sorozatát. Az ember történetét a történelemben!Az ismert irodalomtörténeti tények: Madách Az ember tragédiáját 1859 februárjától 1860 márciusáig írta, vidéki magányában, kételyektól, sötét gondolatoktól gyötörten. Az Arany Jánoshoz eljutott mûre – kisebb javításokat javasolva – maga Arany ütötte rá a remekmû máig érvényes súlyos pecsétjét. Az idõ, a múló idõ újabb és újabb kérdõjeleket vetett föl a kivételes alkotás természetrajzához illõen, de sosem az értékei miatt!Drámairodalmunk örökké korszerû, mindig modern, tehát klasszikus darabja létünk értelmét keresi. S ennek, minthogy az élet két nemre épül, a férfi és a nõ páros magánya vagy szép szövetsége is a tétje. Ahogy a mindennapok méltó vállalása kínokkal és örömökkel, zuhanásokkal és szárnyalásokkal együtt. A tudott vég, az elkerülhetetlen halál nem hatalmazhat föl senkit a küzdelem föladására vagy elkerülésére. A fõ kérdés nem a miért, hanem az: van-e kiért? S ha van – márpedig szent okok folytán szinte mindig van és lesz valakiért – akkor a miértre is válasz születhet!Kaiser László