A kilencek

Leírás

"Lenyûgözõ, gyönyörûen megírt történet kitartásról, barátságról és túlélésrõl. Méltó emléket állít a francia ellenállás soraiban harcoló nõknek." – Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzõje

A kilenc nõ legtöbbje harmincéves sem volt, amikor csatlakozott az ellenálláshoz. Fegyvert csempésztek, ejtõernyõs ügynökök francia földre jutását biztosították, üzeneteket továbbítottak a helyi és a külföldi hálózatok között, menekülõ útvonalakat építettek ki Spanyolország felé, zsidó gyermekeket bújtattak fedett házakban. Letartóztatásuk után a Gestapo vallatását és kínzását voltak kénytelenek elviselni. Aztán deportálták õket. Némelyiküket mindössze két nappal Párizs felszabadítása elõtt, a legutolsó transzporttal indították el Németország felé.
Ismeretségük a börtönben, a marhavagonba zárt úton kezdõdött, majd a ravensbrücki koncentrációs tábor rettenetében kovácsolódott eltéphetetlenné. Amikor átszállították õket Lipcsébe, ahol a tölténygyárban kellett robotolniuk, már mindnyájan tudták, hogy a barátságuk életre szól.
A háború végnapjaiban a nácik felgyorsították a megsemmisítõ gépezet mûködését, ezrével lõtték le és gázosították el a foglyokat, tüntették el a bizonyítékokat. A még járóképes rabokat a munkatáborokból a kivégzõ táborokba terelték, hogy ott likvidálják õket. Sok ezer társával együtt a kilenc barátnõ is bekerült egy ilyen halálmenetbe, ám az út egy pontján úgy döntöttek, megkísérlik a szökést…