A magyar szókincs titka – BEVEZETÉS AZ ÚJ SZÓTANBA

Leírás

Sokszor éljük át egy szót mondván, hogy a megszólított visszakérdez: – Hogy mondod?. Megismételjük a szót, de õ még mindig nem érti. S csak többszöri ismétlés után derül fel: — Ja!? – és ekkor már válaszol. Habár mindegyik esetben ugyanazt a szót mondtuk. Ha pedig valaki valamilyen “akcentussal” mondja ezt a szót, akár teljes is lehet a kudarc. Pedig ugyanazt a szót ismételgettük mind, így, úgy, amúgy. S ha teljesen idegen nyelvû, mondjuk angol érdeklõdik tõlünk az út mentén, például hogy merre is van a “Gyûrûfû” nevû falucska, hosszú küzdelem után valószínûleg csalódottan válunk el egymástól. Holott nem más szót, csakis a “Gyûrûfû” szót mondta nagy igyekezetében számtalan módon is! Már csak ennyibõl is könnyû belátni: a szónak csak a ruhája változik a kiejtéssel. Vagyis a szó legmélyebb lényege nem a kiejtett szó! Ez aprócska pontosítás, ám e felismerésre építve a múlt feneketlen mélységeibe jutunk és kirajzolódik elõttünk a távoli õskor mély szellemiségû világnyelve.